2017. június 8., csütörtök

Évközi 9. hét

Tób 6,10-11a;7,1.9-17;8,4-10

(...) Akkor Tóbiás fölkelt ágyából és ezt mondta Sárának: »Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük oltalmát és kegyelmét.« Sára fölkelt, és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy oltalmat nyerjenek. Elkezdték mondani: »Áldott vagy, atyáink Istene, és áldott a te neved örökkön örökké! Áldjon téged az ég és minden teremtményed mindörökké. Te alkottad Ádámot, és segítőtársul adtad neki Évát, és kettőjüktől származik az emberi nem. Azt mondtad, nem jó az embernek egyedül lenni: Alkossunk neki hozzá hasonló segítőtársat. Én most nem élvezetvágyból veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjak és találjon ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten.« Majd ráfelelték: Ámen. Aztán átaludták az éjszakát. (...)

Mk 12,28b-34

Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: »Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.


Egyedül Isten a tiszta forrás, mi nem vagyunk azok. Ezért ha magunkat mint forrást kínáljuk fel testvéreinknek, óhatatlanul beszennyezzük őket. Az anya, aki elkényezteti gyerekét; az anyós, aki mindenbe beleszólva tönkreteszi a fiatalok házasságát; a férj, aki féltékenységével megöli felesége szerelmét, mind ugyanott hibázik: saját szeretetének megtisztítatlan forrásából itatja azt, akit szeret, s ahelyett, hogy az életet táplálná benne, megmérgezi őt. Csak az Istennel egyesült ember kínálhatja fel a másik ember számára szívének forrását, és mondhatja: Jöjj, és igyál! Hiszen maga az Úr Jézus ígéri: „Aki hisz bennem, annak szívéből élő vizek forrásai fakadnak.” A kölcsönös szeretet azonban azt követeli, hogy mindkét fél tiszta forrássá legyen, hogy egyikük szeretete, szerelme se hozzon halált a másikra.

Az Istennel egyesült ember szeretetében örök Pünkösd van: a Szentlélek szüntelen áradása. Az evangélium szerinti házasság is csak az ilyen tiszta, kölcsönös szeretetben állhat fenn. Az Istennel egyesült házasfelek testi önátadásában ugyanis maga Isten van jelen. A krisztusi házasság nem csupán felbonthatatlan, de felbomolhatatlan is, mert Isten a forrása, alapja, összetartó kapcsa. A két ember benne járja együtt az üdvösség útját, megtapasztalva, hogy a két főparancs nem csupán hasonló, de valójában egy és ugyanaz a valóság; nincs többé kétféle szeretet, hanem csak egy, mely Isten belső életéből fakad. Aki ezt megsejti, „nem jár messze Isten országától”. Aki pedig nap mint nap gyakorolja, be is lép oda.

Urunk Jézus, arra tanítasz bennünket, hogy ahhoz, hogy szívünk tiszta forrás lehessen, melynek vizét bátran kínálhatjuk annak, akit szeretünk, imádságban kell átmennünk az éjszakán, és Istennel egyesülnünk, mielőtt egymással egyesülnénk. Tisztítsd meg, kérünk, szívünket az érzékek, a lelkiek és a szellemiek éjszakájában, hogy hitünk, reményünk és szeretetünk alapja már egyedül a mindenható Isten legyen, s azzal a szeretettel tudjunk szeretni, mellyel Te szeretsz bennünket, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul.